A világméretű tehénvész elérte Budapestet is. Több mint félszáz plasztik marhával gyarapodtak a fővárosi legelők. Van, amelyik csak békésen legel az aszfaltról, de van, amelyik – sokak megbotránkoztatására - a farát mutatja a Szent István Bazilika felé.
A bazilika kanonokja és a hívők többsége provokációnak tartja az esetet, míg a szervezők szerencsétlen véletlent és fontos logisztikai szempontokat emlegetnek. A blaszfém tehenet végül elszállító „akciócsoport" tagjai erkölcsi győzelemről beszélnek, Demszky főpolgármester pedig felháborodottan védi a sérülést szenvedett gondolati-, és művészi szabadságot. Végül pedig kiderül: a hozzáértők nem tartják üdvözítőnek a kortárs művészet szarvasmarhákon keresztül történő megismertetését.
Célpontban a műbalhé, avagy kinek a kolompja hangosabb.
Kossuth tér, végállomás
Nem tetszik a Gyurcsány-csomag Magyarországnak. Egyre több helyen tüntetnek az „adócsökkentés" kormánya ellen - már a szakszervezetek is az utcára merészkedtek. A tiltakozók szerint csak egy olyan kormányzat hoz ilyen csomagot, amelyik el akarja lehetetleníteni a magyar cégeket, csak azért, hogy a külföldi multikat feltőkésíthesse. A program leendő „károsultjairól" a kormány véleménye egyértelmű - Kóka János úgy fogalmaz: "A mocsár lecsapolásáról nem a békákat szokták megkérdezni." A „békák" azonban már nem várnak kérdésre. A forgalomirányítók tervezett sztrájkja láttán úgy tűnik, formálódni kénytelen a hazai szakszervezeti egység. Sokan állítják: „A társadalomban még nincs meg az elkeseredés eléggé… de előbb-utóbb meglesz!"
Célpontban a "forró juliális" avagy Kossuth tér, végállomás.