2005-07-20 08:33
Jazz Fesztivál
Teszt: Honda Jazz 1.4ES

Pár hónapja mi is beszámoltunk a Honda Jazz megújulásáról. Azóta ki is próbáltuk a Honda legkisebb szeme fényét, amely azonban mégsem annyira kicsi. Sőt, kategóriája legtágasabb modellje, ami viszont – sajnos – az árán is meglátszik, bár azért még így is az egyik legjobb választás.

Galéria: Kattintson a képre!

A Honda Jazz méretei zavarba ejtőek lehetnek a vetélytársak számára, hiszen a kis japán nagysága kevés híjján az eggyel nagyobb kategória színvonalát verdesi. 3845 milliméter hosszú a Jazz, ami kicsit kevesebb, mint főbb konkurensei esetében ugyanez az adat, ennek ellenére a belső térkínálat mégis jobb. Bőségesen el lehet férni az autóban, mivel aránylag nagy a tengelytávja, hiszen a kerekek kikerültek az autó sarkaira. Ez egyébként nem csak a belső térkínálatára van jótékony hatással, hanem a kanyarstabilitásra is. Persze az is valószínű, hogy a nagy fejtér által megkövetelt magas kasztni így nem dülöngél annyira, mint más hasonló felépítésű autók.

A belső tér nagyságába belegondolva biztosan sokan úgy gondolják, - teljesen jogosan – hogy a csomagtartó rovására ment a dolog, hiszen ezt sok tesztben ecseteltem már. Most azonban hoppon maradtam, hiszen 380 literes a Jazz csomagtere, ami nagyobb – például – a Volkswagen Golf csomagterénél. Ha pedig számításba vesszük, hogy az ülések lehajtásával 845 liternyi cuccot pakolhatunk a kocsiba, akkor máris igen sok dologra lehet használni a kis Hondát.


A belső egyébként annak ellenére, hogy műanyag uralja, igen barátságos és otthonos. Az automata váltóval szerelt verzióban még a gombok is műanyagból vannak, ám – számomra is érthetetlen módon - nem tűnnek gagyinak. Ebben talán annak is lehet valami szerepe, hogy borzasztó könnyű volt megszokni a kapcsolók helyét és kezelését, vagyis ergonómiai szempontból is kitűnő munkát végeztek a tervezők. A vezető előtti műszeregység „alfás csőórái” jól is néznek ki és minden fontos információ könnyen megtudható róluk.

Tesztautónkban az 1.4-es benzines motor dübörgött, amely 83 lóerős. Jól lehet vele haladni városban, ám országúton már inkább a legyőzöttek táborát gyarapítjuk vele egy-egy piros lámpát követő rajtnál. A fogyasztása viszont nagyon dícséretes, hiszen 7 liternél épphogy többet eszik még a legerőltetettebb menet esetén is. Ehhez a motorhoz a CVT-7 elnevezésű változó áttételű automata váltót is megkaptuk. Igen meglepő volt, hogy ebben a kis autóban 7 sebességi fokozat között mászkálhtunk fel és le! Ez persze azt is jelenti, hogy igen sűrűn kell váltogatnunk – már ha akarunk. Hiszen automata állásban is autózhatunk, ilyenkor nem vált a szerkezet, hanem egy lánc mászkál kúpról kúpra fokozatmentesen. Ehhez kormányról kapcsolható kis fülek is tartoznak. (Nem hiába, hiszen a Honda mostanában ismét a Forma 1 egyik legnagyobb ígéretű csapata.) Az automata természetesen csak második legfontosabbként bánik a vezetővel, hiszen a motorgyilkos visszaváltásokat, pörgetéseket nem engedélyezi.


A futóművel meg voltunk elégedve. Igen jól nyelte a pesti úthibákat, de azért egy kicsit durvulni is lehetett vele. Persze azért nem annyira, mint mondjuk egy Sport Clioval, hiszen mégsem sportautóról van szó. Tesztautónk ára majdnem eléri a 4 millió forintot, ami egy ilyen kisautóért talán soknak tűnhet, ha azonban számításba vesszük a hihetetlen nagy térkínálatot, a Golfénál nagyobb csomagtérrel kombinálva, az automata váltót és a gazdag felszereltséget, akkor azért jó üzletnek tűnik egy Jazz megvásárlása. Akinek tehát van elég pénze a Jazzre, azt csak bíztatni tudjuk a legkisebb Honda megvásárlására!