- Tizennégy éve irányítja az Egyesült Királyságot a Konzervatív Párt, és a népszerűsége megszenvedte a migrációs válságot, a brexitet, a pandémiát, az ukrajnai háborút, a választók pedig legkésőbb januárban az urnákhoz járulnak. Hogyan vélekedik a brit konzervativizmus helyzetéről?
- Rendkívül kiábrándító. 2019-ben jelentős többséggel nyertünk, és végrehajtottuk a brexitet a népszavazás eredményének megfelelően. Nagy kár, de valószínűleg veszítünk a közelgő választáson, hacsak nem változik valami. A legnagyobb problémánk az, hogy a 2019-es szavazóink jelentős része várhatóan nem fog elmenni voksolni. Tehát újra meg kell nyernünk ezeket az embereket. Úgy gondolom, hogy konzervatívabb szakpolitikákra van szükségünk, mint amilyeneket a párt az utóbbi egy-két évben szorgalmazott. Ha sikerül újra határozott konzervatív vonalat képviselnünk, akkor talán nyerhetünk.
- Közép- és Kelet-Európában sokan meglepetéssel olvassák a woke mozgalom egyesült királyságbeli ámokfutásáról szóló híreket. Mi történik önöknél?
- Ez jó kérdés, szerintem sok embert meglep például az, hogy a transzmozgalom milyen erősen beépült a brit közéletbe, az, hogy nem tudjuk betartatni a törvényt azon tüntetőkkel, akik szobrokat döntenek le, vagy az, amit a gázai háború kapcsán tartott londoni tüntetéseknél lehet tapasztalni. Ez mélységesen frusztráló. Szerintem a kormány nem tesz eleget azon feladatának, hogy kötelezze a rendőrséget a törvény és a rend védelmére. Nem tesz eleget azon feladatának sem, hogy szabályozza, mit lehet és mit nem lehet tanítani az iskolákban, milyen orvosi kezelések legyenek elérhetők, és így tovább. Bár elkezdődött egy folyamat. A kormány most felébredt, és történt néhány jó dolog. Talán mi vagyunk az első ország Nyugat-Európában, amely betiltja az úgynevezett pubertásblokkoló készítményeket, amelyek megágyaznak a serdülő gyermekek nemváltásának. Az, hogy egy ilyen lépés is jelentősnek számít, rávilágít, hogy milyen messzire mentek a dolgok. Azt hiszem, ha még öt évig konzervatív kormányunk lenne, akkor okkal bízhatnánk abban, hogy folytatódik ez a tendencia. De tartok tőle, hogy nem így lesz, és még több progresszív liberalizmust, szocializmust kapunk a Munkáspárttól.
A teljes cikk a Mandiner honlapján olvasható.
Fotó: Lefler Máté / Mandiner
