A Magyar Patrióták Közösségének (Patrióták) célja, hogy megőrizze a forradalom emlékét. Márpedig ez csak úgy lehetséges, ha a fiatalok is megismerik 1956 történetét. Ennek kiváló módja az egyesület által rendezett, Készültem az útra című vándorkiállítás Wittner Mária életútjáról, amely a magyar történelem része, a nemzet öröksége lett. Hetzmann Róbert, a Patrióták alapító elnöke hangsúlyozta, hogy az ’56-os hős ezt az üzenetet hagyta ránk: „A zászlót vinni kell. Soha egyetlenegy percig ne hagyjuk a földön heverni. A zászlót vinni kell, hittel vinni kell.”
A tablók Hajagos Csaba kecskeméti történész, muzeológus munkáját dicsérik, a vezetésével összeállított gazdag képanyag és idézetgyűjtemény Wittner életútján keresztül tárja a látogató elé a háború utáni teljes magyar valóságot, annak a rendszerváltást követő több mint harminc évével együtt. Mert – ahogy az egyik tabló címe is hirdeti – 1956 nem ért véget!
Az emlékülés kezdetén felolvasták Németh Szilárd kormánybiztos, országgyűlési képviselő, a kiállítás védnöke köszöntő levelét. Ferencz Orsolya miniszteri biztos, országgyűlési képviselő Wittner Máriához kötődő megható személyes emlékeit osztotta meg a résztvevőkkel, majd Petrás Mária népdalénekes fellépése következett.
Az előadók közül Koltay Gábor filmrendező a Wittner Máriával készült beszélgetőkönyv keletkezéséről, valamint a 217 nap című, idén forgatandó filmjéről mesélt. Köztudott, hogy Wittnert 1957 júliusában, a második nagy begyűjtés idején vitték a Gyűjtőbe. A vád ellene: az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli, meg nem állapítható gyilkossági kisérlet, fegyveres rablás, disszidálás. Kilenc társával együtt állították bíróság elé, első fokon halálra ítélték – de ami felfoghatatlan: a halálsoron 217 napon át úgy ébredt, hogy aznap biztosan elveszik az életét. Az ítéletet aztán életfogytiglanra enyhítették.
Dr. Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) elnökhelyettese az 1956-ról szóló kommunista propagandáról és a fasizmus vádjáról értekezett. A „pesti lány” alakját ugyanakkor felidézte Dr. Horváth Miklós hadtörténész (Károli Gáspár Református Egyetem BTK), Dr. Zinner Tibor jogtörténész, a Veritas Történetkutató Intézet 1945 utáni korszakot kutató csoport vezetője, és Dr. M. Kiss Sándor történész, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár (Retörki) főigazgató-helyettese.
Wittner Mária a 20. életévét töltötte, amikor börtönbe került, és 33 éves volt, amikor 1970-ben kiengedték. Miután szabadult, számkivetettség várt rá, és a politikai priusza miatt egzisztenciális nyomorúság. A rendszerváltást követően a közéletben is aktívan tevékenykedett, hat kötetet jegyez, sokat nyilatkozott a forradalom emlékét őrizve, no meg harcolva a magát átmentő kádári elit ellen. Mindvégig a hazaszeretet, a lelkiismeret, a bajtársiasság és a mély hit jelentett fogódzót számára. Mint mondotta volt: „Azóta ezerszer végiggondoltam, vajon miért éppen én maradtam életben. Nem tudom. A többiek halálos ítéletét aztán végrehajtották. Sokszor azt hiszem, velük bánt el kegyelmesebben az élet. Engem életre ítéltek.”
A kiállítás március 28-ig tekinthető meg a Polgárok Házában (1089 Budapest, Visi Imre u. 6.).
