Az elveszett, és nagyon vágyott intim kapcsolatok, közösségek élednek újjá az interneten csevegve. A fiatalok folyamatosan, és nagy érzelmi töltéssel megosztják egymással az élményeiket, akár 10 percenként is.
Az Internetet ugyan eleinte csak a tudós közösség használta információcserére, ez praktikusan elektronikus levelezést jelentett, de a világháló megjelenésével igen gyors fejlődésnek indult. A WEB óriási adattár és piactér, ahol ma már szinte minden információ elérhető, ahol tanulni, kereskedni, játszani, dolgozni lehet. A szélessáv terjedésével az elmúlt néhány évben olyan, eddig sosem volt lehetőségek nyíltak meg, amelyek napjainkban átalakítják a médiát. Gondolok itt a nyilvános internetes naplókra, a blogokra, és új lehetőséget hoznak a társas kapcsolatok létesítésére és ápolásra. Példaként álljon itt a magyar iwiw története. A Wikipédia, a mindenki által írható, szerkeszthető internetes lexikon szerint: Az ismerősök felkutatására, kapcsolatok létesítésére és ápolására alkalmas weboldal 2002. április 14-én kezdte meg működését. A rendszerbe csak meghívással lehet bekerülni.
Regisztrációkor az új tag nevét és e-mail címét tárolja a rendszer, de az emberek megadhatják, és többnyire meg is adják életkorukat, foglalkozásukat, érdeklődési körüket. Vagyis a rendszer nem anonim. Éppen ellenkezőleg, arra szolgál, hogy valóságos emberek valóságos kapcsolatainak adjon teret. A 2005-ben megújult oldal látogatóinak létszáma exponenciálisan növekszik. Idén márciusban a tagok száma meghaladta az ötszázezret, július 18-án érte el az egymilliót. A rendszer ismeretségi hálót rajzol a tagok között, a kapcsolatok száma mára meghaladta a hatvanmilliót. De vajon mi okozza ezt a hihetetlen érdeklődést? Miért tölt ennyi ember ennyi időt ebben a virtuális közösségi térben Magyarországon? És persze nemcsak Magyarországon, hiszen ilyen oldalak szép számmal, és tagok tíz- és tízmillióival működnek a világon. Az új kapcsolati lehetőségek vizsgálata mára már a szakembereknek is fontos. Egyed László Síklaki István szociálpszichológus véleményét kérdezte.
- Valaha, akkor amikor még nagyon kicsi volt a mobilitás, amikor egy kis faluban volt egy viszonylag zárt közössége egy generációnak, akkor ezek nagyon szorosak voltak. Ehhez képest volt egy olyan időszak, amikor ezek felbomlottak, követhetetlenné váltak, és ezek bizonyára nagyon komoly konfliktusokkal jártak az egyének és a közösségek számára. Most, minthogyha ez az új médium helyrebillentené egy kicsit a dolgot, hogy azt a fajta intimitást, amit valaha az immobilitás lehetővé tett, most egy mobilis társadalomban, egy nagyon-nagyon mobilis társadalomban rekonstruálni lehet ezekkel a kommunikációs eszközökkel.
Nagyon markánsan tapasztalható, hogy sokkal intenzívebb ezeknek a kisebb közösségeknek a kommunikációja, az együttgondolkodása, az együttérzése. Megosztják, akár tízpercenként, egymással az érintkezéseiket. Tehát ilyen értelemben én azt látom, hogy sokkal intenzívebbé vált a társas élet ebben a generációban, pontosan ezáltal az eszköz által. És hogyha optimistán fogjuk fel ezt a dolgot, akkor az elidegenítés ellen hatnak. Jobban, intimebben szerveződött fiatal emberek csoportjaira számíthatunk a következő évtizedekben, mint amik ezt megelőzően voltak. Azt látom, hogy azok a hagyományos szerveződési, társadalmi szerveződési, csoportszerveződési formák és motívumok amik eddig megvoltak, nagyságrenddel hatékonyabban működnek tovább.
hírlevél | Legyen a kezdőlapom
)
nyomtatható verzió 
hírküldés
Új hozzászólás
